1. rész

Sziasztok!Meg is érkeztem az első résszel.Megjegyzéseket még nem igazán kaptam, de remélem ez a jövőben változni fog.Viszont szeretném megköszönni a feliratkozásaitokat és a pipálásaitokat! Nyugodtan kommenteljetek, írjatok chatbe, pipáljatok, na meg iratkozzatok fel!Mindegyikőtök véleményét meghallgatom és elfogadom, hiszen ezekből tudok tanulni.Szóval ne legyetek félénkek, a lényeg ,hogy adjatok ki mindent magatokból.Nem harapok.;) Jó olvasást és további szép őszi szünetet kívánok nektek!

Dorina

xxx

Volt egy teljes hétvégém ,hogy megszokhassam ezt az új környezetet.San Diego elég nyüzsgő és kalandos város.Így elég furcsa volt egy nyugodt, normális kisvárosból, ide költözni.Nem azt mondom ,hogy nem tetszik, vagy ilyesmi ,csak kell egy kis idő még ,hogy hozzászokjak.A házunkba már teljesen berendezkedtünk, nagyon tetszik, teljesen megkedveltem és meg vagyok vele békülve.
Kicsit ideges vagyok, mivel holnap már iskola és hát én leszek az úgymond "új lány".Nem szeretném magamra aggatni ezt a jelzőt, de azért mégis félek attól ,hogy nem tudok beilleszkedni, ki tudja itt milyenek az emberek, hogyan viszonyulnak a másikhoz.Mondjuk soha nem voltam egy félénk lány, de azért ez mégis más.
Befejeztem a gondolkozást és lekapcsoltam az éjjeli lámpámat.Magamra húztam a takarómat és lehunytam a szemeimet.Ideje aludni..

xx

Reggel az ébresztőm idegesítő pittyegésére keltem.Lenyomtam a gombot és kómás fejjel kikászálódtam az ágyamból.Legszívesebben visszazuhantam volna és vagy még egy fél napot végig aludnám.Leslattyogtam a lépcsőn, utamat a konyha felé vettem, ahol anyu már sürgött-forgott és készítette a reggelimet.Odamentem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára hálám jeléül.Elmosolyodott, majd felém fordult.

-Nos, készen állsz az első sulis napodra?-fintorra húztam a számat, szemeimet forgatni kezdtem.Jó kis témánál tartunk.

-Ne is mondd.

-Rendben, békén hagylak.-nevetett, majd elém rakta a nutellás palacsintát.Megnyaltam a számat és neki kezdtem.Hamar magamba tömtem.Sietősen felfutottam a szobámba és kivettem egy lenge összeállítást. Magamra kaptam, majd a fürdőbe mentem.Fogat mostam, enyhén kisminkeltem magamat, hajamat pedig egy laza copfba fogtam.Magamra kaptam a táskámat, lementem, bekiabáltam egy "Szia"-t és elindultam az új iskolám felé.Ideges voltam, tenyereim izzadtak, őszintém megmondva féltem.Féltem attól ,hogy mit fognak rólam gondolni az emberek ,hogy milyen benyomást fogok kelteni bennük.Úgy éreztem ,mintha egyfajta megfelelési kényszer uralkodna el rajtam.

Hamar odaértem.Próbáltam normálisan, feltűnésmentesen bejutni az épületbe, de magamhoz hűen, ez sajnos nem sikerült.Szépen megbotlottam a lépcsőn és elestem.

-Jól vagy?-hallottam egy hangot fölöttem, amihez társult egy kéz is.Megfogtam a kezét és tekintetünk találkozott.

-Igen, köszi.Most már jól vagyok-nevettem el kínosan magamat.Egy mosolygós, kedves lánnyal találtam szemben magamat.

-Ashley vagyok.Te pedig gondolom még új vagy itt.Ha gondolod, szívesen körbevezetlek.

-Én pedig Jasmine.Annak nagyon örülnék.Melyik osztályba jársz?-kérdeztem barátságosan.Nagyon szép gesztus volt tőle ,hogy így felajánlotta a segítségét és szimpatikusnak is tűnt.

-10.a-ba.És te?

-Én is.Akkor osztálytársak vagyunk.Ennek örülök.-rámosolyogtam és láttam rajta ,hogy ő is örül neki.Belém karolt és bevezetett az iskolába.Nagy nyüzsgés fogadott, mindenhol diákok vettek körül és mentek a dolgukra.Normálisan haladtunk a folyosón, amikor egyszer csak nekimentem valakinek.Félénken rápillantottam és bocsánatot kértem tőle.

-Bocs.-egy csoki barna szemű fiút láttam magam előtt.Gúnyosan elmosolyodott és válaszra nyitotta a száját.

-Legközelebb jobban figyelj oda, szivi.-hangja teljesen ellenséges és lenéző volt.Lehetett látni rajta ,hogy egy eléggé nagy egoizmussal rendelkezik.Elhaladt mellettem és közben belemarkolt a fenekembe.Hallottam a nevetését.Megfordultam és utána mentem.Nem tudom mégis kinek gondolja magát, de az hiszem az lesz a legjobb, ha kicsit észhez térítem.Utána eredtem és megböktem a vállát.

-Mit akarsz?-nagy mosolyra húztam a számat..Azt hiszem ez vicces lesz.

Prológus

Sziasztok!Soha az életben nem gondoltam volna, hogy elkezdek egy történetet, amiben Justin Bieber lesz az egyik főszereplő.De mivel szeretem a zenéjét és most már a személyiségét kezdem megkedvelni (még teljesen nem békültem meg vele) ,gondoltam belevágok egy ilyen blogba.Most meghoztam nektek a prológust.Ha tetszik nyugodtan hagyjatok magatok után megjegyzést, pipáljatok, iratkozzatok fel és írjatok chatbe!Csere van!Jó olvasást kívánok!

Dorina

xxx

2 választásom volt.Vagy a múltban ragadok és kilátástalan helyzetemből senki sem fog kihúzni, vagy egy teljesen új életet kezdek.Egy idegen városban, más környezetben, ismeretlen emberek között, az anyámmal.

Nem tehettem mást, maradtam a második variációnál.Féltem ,ha itt maradok, totálisan visszazuhanok a régi énembe és mindent kezdhetek legelőről.

Mindezen dolgok a kiskoromhoz vezethetőek vissza.A szüleim három éves koromban váltak el egymástól.Elég viharos volt a kapcsolatuk, nem bírták sokáig egymás mellett.Indulataik annyira fékezhetetlenek voltak ,hogy emiatt romlott meg köztük az egymás iránt táplált érzelmeik.Gyerek fejjel természetesen semmit sem vettem és értettem meg ebből az egészből.De soha nem fogom elfelejteni azt, amikor a szemem láttára veszekedtek és szinte már egymást is bántalmazták.Tárgyak hullottak a földre, én pedig a járókámból, könnyes szemmel, sírva néztem végig az egészet.Később, persze mindent elmeséltek nekem, mikor már nagyobb voltam, megértettem és elfogadtam, ennek így kellett lennie.

Lehet ,hogy azt mutattam kívülről, de belül, a lelkemben teljesen más dolgok uralkodtak el rajtam.Tizenöt-hat éves koromban elkezdtem lázadni.Nem a szokásos tinédzser viselkedés ,hogy visszabeszélek meg nem fogadok szót anyucinak.

Nálam sokkal keményebb és durvább dolgok történtek.Rossz társaságba keveredtem, ahol rászoktam és egyben függőjévé is váltam a drogoknak.Egyszerűen nem tudtam sohase megállni, ha valamikor volt is bennem egy kisebb akaraterő, az a többiek biztatásával el is szállt.Boldogtalan voltam és csak ezek a dolgok adták meg nekem azt az érzést, amire vágytam.Nem gondoltam semmire, teljesen szabadnak és önfeledtnek éreztem magamat.Csak akkor még nem gondoltam bele a következményekbe.

Hamarosan kitudódott ,természetesen a szüleim is megtudták.Elküldtek egy rehabilitációs intézetbe, ahol egy nagyon nehéz és hosszadalmas kezelésen vettem részt.Eszméletlenül sokat küzdöttem, de sikerült legyőznöm saját magamat.

Azóta teljesen tiszta vagyok, nem nyúltam semmilyen fajta droghoz.Azonban, anyuval azt láttuk a legjobbnak, ha innen elköltözünk.Csak a múlt kísértett bennünket, és emiatt a kapcsolatunk is megváltozott.Szeretnénk újra a régi életünket élni, nyugalomban, békességben és szeretetben, egymás mellett.Remélhetőleg ez sikerülni is fog.

Becipzároztam a bőröndömet és lebaktattam vele a lépcsőn.Anyu már kint várt, a kocsiban.Bezártam az ajtót és megfordultam.Könnyes szemmel vetettem utoljára pillantást, a régi otthonomra.Anyu felé fordultam, letöröltem a könnyeimet, és büszke léptekkel, nagy mosollyal elindultam felé.

Eljött az idő ,hogy kaphassak még egy esélyt.Elérkezett a változás ideje.És én készen állok rá.