Prológus

Sziasztok!Soha az életben nem gondoltam volna, hogy elkezdek egy történetet, amiben Justin Bieber lesz az egyik főszereplő.De mivel szeretem a zenéjét és most már a személyiségét kezdem megkedvelni (még teljesen nem békültem meg vele) ,gondoltam belevágok egy ilyen blogba.Most meghoztam nektek a prológust.Ha tetszik nyugodtan hagyjatok magatok után megjegyzést, pipáljatok, iratkozzatok fel és írjatok chatbe!Csere van!Jó olvasást kívánok!

Dorina

xxx

2 választásom volt.Vagy a múltban ragadok és kilátástalan helyzetemből senki sem fog kihúzni, vagy egy teljesen új életet kezdek.Egy idegen városban, más környezetben, ismeretlen emberek között, az anyámmal.

Nem tehettem mást, maradtam a második variációnál.Féltem ,ha itt maradok, totálisan visszazuhanok a régi énembe és mindent kezdhetek legelőről.

Mindezen dolgok a kiskoromhoz vezethetőek vissza.A szüleim három éves koromban váltak el egymástól.Elég viharos volt a kapcsolatuk, nem bírták sokáig egymás mellett.Indulataik annyira fékezhetetlenek voltak ,hogy emiatt romlott meg köztük az egymás iránt táplált érzelmeik.Gyerek fejjel természetesen semmit sem vettem és értettem meg ebből az egészből.De soha nem fogom elfelejteni azt, amikor a szemem láttára veszekedtek és szinte már egymást is bántalmazták.Tárgyak hullottak a földre, én pedig a járókámból, könnyes szemmel, sírva néztem végig az egészet.Később, persze mindent elmeséltek nekem, mikor már nagyobb voltam, megértettem és elfogadtam, ennek így kellett lennie.

Lehet ,hogy azt mutattam kívülről, de belül, a lelkemben teljesen más dolgok uralkodtak el rajtam.Tizenöt-hat éves koromban elkezdtem lázadni.Nem a szokásos tinédzser viselkedés ,hogy visszabeszélek meg nem fogadok szót anyucinak.

Nálam sokkal keményebb és durvább dolgok történtek.Rossz társaságba keveredtem, ahol rászoktam és egyben függőjévé is váltam a drogoknak.Egyszerűen nem tudtam sohase megállni, ha valamikor volt is bennem egy kisebb akaraterő, az a többiek biztatásával el is szállt.Boldogtalan voltam és csak ezek a dolgok adták meg nekem azt az érzést, amire vágytam.Nem gondoltam semmire, teljesen szabadnak és önfeledtnek éreztem magamat.Csak akkor még nem gondoltam bele a következményekbe.

Hamarosan kitudódott ,természetesen a szüleim is megtudták.Elküldtek egy rehabilitációs intézetbe, ahol egy nagyon nehéz és hosszadalmas kezelésen vettem részt.Eszméletlenül sokat küzdöttem, de sikerült legyőznöm saját magamat.

Azóta teljesen tiszta vagyok, nem nyúltam semmilyen fajta droghoz.Azonban, anyuval azt láttuk a legjobbnak, ha innen elköltözünk.Csak a múlt kísértett bennünket, és emiatt a kapcsolatunk is megváltozott.Szeretnénk újra a régi életünket élni, nyugalomban, békességben és szeretetben, egymás mellett.Remélhetőleg ez sikerülni is fog.

Becipzároztam a bőröndömet és lebaktattam vele a lépcsőn.Anyu már kint várt, a kocsiban.Bezártam az ajtót és megfordultam.Könnyes szemmel vetettem utoljára pillantást, a régi otthonomra.Anyu felé fordultam, letöröltem a könnyeimet, és büszke léptekkel, nagy mosollyal elindultam felé.

Eljött az idő ,hogy kaphassak még egy esélyt.Elérkezett a változás ideje.És én készen állok rá.